[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mert nem szeretn�m, hogy megf�radt �regasszonynak l�ss, aki m�r nem hasonl�t a r�gi
Rahnhildra, akit egykoron szerett�l. Nemeslelkqs�gre vall, hogy feles�g�l k�rt�l. Ez is azt
bizony�tja, hogy szerelm�nk nem m�lik el soha. Nekem azonban m�r nincs erQm a
boldogs�ghoz, �s nem akarom, hogy a viszontl�t�s kioltsa a szent l�ngot, amely bennem m�g
mindig lobogva �g, �s amelynek f�ny�n�l megbocs�t�st nyerek v�tkem�rt. Nem szabad �jra
tal�lkoznunk. Tarts meg eml�kezetedben olyannak, amilyen egykor voltam! �n is a sok �vvel
ezelQtt Róm�ban megismert, rajongó fiatalembert l�tom a lelki szemeim elQtt. A mi
szerelm�nk nem volt h�tk�znapi �rzelem. Nem akarom meg�lni egy olyan h�zass�ggal, amely
t�l k�sQn v�lt lehets�gess� ahhoz, hogy boldogs�got hozzon. H�l�s k�sz�net az aj�nlatod�rt.
Elk�ldtem neked a legnagyobb aj�nd�kot, amelyet csak adhattam: a fiunkat. Szeresd Qt! Adj
meg neki mindent, amire a szereteted ind�t. Csak a hal�lom ut�n, ami m�r nem v�rat sok�ig
mag�ra, ismerheted el hivatalosan is gyermekednek. Gunnar szeretni fog t�ged, hisz m�r
most is szeret, b�r m�g nem sejti, kije vagy neki. Minden jót k�v�nok, dr�ga Manfr�dom.
B�kess�gben �s nyugalomban szeretn�k �lni h�tral�vQ napjaimban. �gy �rzem,
megszenvedtem �rte.
Hal�lig szeretQ Rahnhildod
A lev�l m�lyen megind�totta Gunnart. Kimondhatatlanul h�l�s volt apj�nak az�rt, hogy
feles�g�l k�rte anyj�t, amikor az meg�zvegy�lt. De helyeselte anyja d�nt�s�t, hogy
elutas�totta az aj�nlatot. Gondolatban �sszehasonl�totta a k�t embert, �s bel�tta, hogy Manfr�d
Hallerstedt erQt sug�rzó, magabiztos szem�lyis�ge mellett elt�rp�lt volna anyja szel�d,
szenved�sektQl elk�nzott egy�nis�ge. �desanyja m�g a hal�los �gy�n is gy�ny�rq asszony
volt, de m�r nem volt benne lend�let, hi�nyzott belQle az �lni akar�s. Gunnartól t�vol �llt,
hogy �t�lkezzen a sz�lei felett. MeggyQzQd�se volt, hogy k�t rendk�v�l �rt�kes ember tal�lt
egym�sra. Titokban kerest�k a boldogs�got, mert m�sk�nt nem lehetett r�sz�k benne, �gy
hozta az �let. Szerelm�k�rt mindketten v�llalt�k a felelQss�get, m�gis m�sok�rt kellett
fel�ldozniuk magukat. Sorsuk r�vid idQre �sszefonódott, hogy azt�n �r�kre elv�ljanak.
Gunnar Lundstr�m mindig is szentk�nt tisztelte az �desanyj�t, �s ez jott�nyit sem v�ltozott,
miut�n elolvasta a naplój�t. Tudta, mennyit szenvedett boldogtalan h�zass�ga idej�n, �s ugyan
ki mern� �ll�tani mag�ról, hogy soha nem v�tkezett? Ism�t kez�be vette �desapja f�nyk�p�t,
�s �rezte, hogy anyja ir�nt t�pl�lt �sszes szeretete Manfr�d Hallerstedt fel� fordul. Hirtelen
elfogta a v�gy, hogy mielQbb viszontl�ssa. Apja most v�gre elismerheti fi�nak, hiszen m�r
r�gen megtette volna, ha nem k�ti anyj�nak tett fogadalma. De t�bb� nem kell hallgatnia, �s
Gunnar tudta, hogy ez boldogs�ggal t�lti majd el az idQs f�rfit.
Betette �desapja k�p�t �s a levelet a naplóba, majd �sszecsukta a k�nyvecsk�t. Meg
fogja mutatni az �desapj�nak. Neki is el kell olvasnia, hogy l�ssa, mennyire szerette Rahnhild.
Teljes szw�bQl szerette annak ellen�re, hogy �gy �rezte, v�tkezett.
Nem tudta volna megmondani, meddig �ld�g�lt gondolataiba mer�lve. Christine
l�pteire riadt fel, aki az�rt j�tt, hogy kivigye a te�scs�sz�t. Szemreh�nyó pillant�st vetett a
fiatalemberre, amikor megl�tta, hogy minden �rintetlen�l �ll.
Ejnye, ejnye, Gunnar �r! Hiszen nem fogyasztott semmit. A fiatalember �gy n�zett r�,
mintha m�ly �lomból �bredt volna.
Igaza van, Christine, teljesen megfeledkeztem róla. Megk�rhetem, hogy hozzon be
friss te�t? A szendvicseket hagyja itt, megeszem vacsor�ra.
Christine sz�nakozva n�zte a fiatalembert, �s kiss� sz�gyenkezett, hogy Q bizony
megevett egy jókora szendvicset, �s megitta hozz� a szok�sos n�gy cs�sze te�j�t.
Kisietett a szob�ból, de hamarosan visszat�rt egy kanna gQz�lgQ te�val, �s ott is maradt
Gunnar mellett, am�g a fiatalember evett �s ivott. K�zben mindenf�l�rQl besz�lgettek. Az ifj�
Lundstr�m megeml�tette, hogy k�t nap m�lva elutazik, ha m�snap el tudja int�zni a f�ggQben
maradt �gyeket.
Minden sz�nd�ka szerint alakult, �gy a tervezett idQpontban elhagyhatta Stockholmot.
Indul�sa elQtt s�rg�nyt k�ld�tt Manfr�d Hallerstedtnek, �s �rtes�tette �rkez�s�rQl.
Ugyanazon a reggelen, amelyen Gunnar b�cs�t mondott Stockholmnak, Anita von
Seebach bel�pett gy�mja dolgozószob�j�ba. ElQtte bek�ldte Franzot, �s megk�rdeztette,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]